Fogyó holdsarlóként ül a Tiszaháton Bereg. Az ukrán határ mentén Lónyától Badalóig öleli folyó, patak, csatorna, szegdeli liget és erdő. Morotvája, a Nyírestó-Bábtava jégkori emléket őriz. ősgyepén gyógyfű, emberei ajkán mese terem; legenda szól Bánk-ról, ki egykor itt lakott és birtokolt földet, s Tiborcról, ki innen indult panaszával. Csarodán Rákóczi dombját emlegetik, amott Tarpán Esze talpasai álltak a Fejedelem mellé, Naményban pátenst adott ki a győztes vezér. Errefelé kökénybokor a mezsgyehatár, itt a kilences a varázsszám, Erős Jánosok birkóznak a földdel. Seregben nem jár vonat, itt minden messze van, és mi a szemnek paradicsom, onnan a gond arkangyala űzi ki a boldogulni nem tudót.

Innen évtizedeken át költözött a nép, a portákon ritka a gyermeki szó. Árvult házak kulcsait a hivatal vasszekrényei őrzik. E tájon rézszínű a föld minőségét mutató aranykorona, esőben olyan a föld, mint a cibere, napfényben, mint a szikla, olyan kemény. A védett beregi táj szépsége és a hűség kevés, hogy maradásra bírjon, munkát kínáló üzem alig akad erre, gazdaságai naponta harcolnak a létért. Lónyán Kakukk Imre és segédei tornyot emeltek a harangnak fából; Landor Ferenc, a vándorasztalos olyanná rajzolta a tákosi paraszttarokk templomot, hogy az ma is Notre Dame-i áhítatra késztet. Az itt élő nép a szép virágot, a béke madarát, a gránátalmát, a búzaszemet maga szőtte vászonra hímezte, hogy legyen asztalának terítője, kenyerének óvója, koporsójának kendője. A Tisza, a Kraszna, a Szamos találkahelye ez a táj, nyaralók, fürdőzők, evezősök, halászok világa; a folyóparti erdőkben ritka madarak lakoznak. A beregerdő, a Bockerek, a Dédai erdő fát nevel, öreget, erőset, vadat rejt, agancsost, királyit. És a Bereg embere, kit nem kényeztet a természet, minden nap új csodát teremt.

Tudással, tisztességgel, verejtékes munkával tör fel földet, annak gyümölcsét szedi csűrbe, ládába, derékroppantva gyűjt kincset. És nevel okos ivadékot, ki a közeli Vásárosnaményban járja a jó iskolákat, fából lemezt készít, Tiszán hajót vezet, vállalkozik üzletre, kisiparra, Tiszaadonyban exportra gyártó üzemet létesít.

Bereg a fák világa. A fáké, melyekből készül bölcső és koporsó, az élet fájáé, mely új hajtást ígér, s nem mesefa.

(Forrás: Szabolcs-Szatmár-Beregi képeskönyv Burget Lajos kísérőszövegével)